A test felszínén vagy belsejében alacsonyabb rendű gombák idézik elő. A fonalas gombák szakaszokra (szeptek) tagolt szövedéket(micélium) alkotnak. Spóráik (konídiumok) befűződésével ivartalanul szaporodnak, amelyek specializálódott gombafonalakból (hifák) indulnak ki.
A gombafonalak (vegetatív hifák) másik fajtája a táplálkozást szolgálja. A spórás gombabetegségeket legtöbbször konídiumok okozzák. Az élesztők csak spóra formában fordulnak elő. A sugárgomba-betegségek a sugárgombák baktériumokkal kevert formája. Minden gombafajta baktériumokkal, élesztőkel vagy penészgombákkal keveredhet. A ~ fő előfordulási területe a bőr (dermatomikózisok). Számos változatuk ismert. Ezenkívül a nyálkahártyákat és belső szerveket (endomikózis) is megtámadhatják. Kedvelt előfordulási helyek: száj, nyelőcső, bél, különösen a vastagbél, légcső, tüdő, férfiaknál a péniszen (hímvesszőn), a makk és a fitymaredő, valamint nőknél a hüvely és húgycső. A fertőzés a vér- és nyirokpályákon keresztül történik, a gombák a vérben elszaporodhatnak, hasonlóan, mint a vérmérgezésnél. Régebben csak a bőr gombás megbetegedéseinek, a csecsemők szájpenészének és a női hüvely gombásodásának volt szerepe. A szervezet védekezőképességének legyengülése, cukorbetegség, terhességek és helyi hatások, mint pl. a bőrizzadás vagy folyás miatti átnedvesedése stb. meggyengült. Ma a ~ egyre gyakoribbá válnak. A szervezet a —kel szembeni ellenálló képessége csökken. Ennek oka az antibiotikumok, corticosteroidok és gestagének (pl. fogamzásgátló tabletták által) mértéktelen használata. Ehhez járul még a II. világháború után új, különösen a tüdőt veszélyeztető gombák behurcolása. A fertőzésnek kedvez a vér vagy infúziós folyadékok érrendszerbe juttatása. A bőrgombához (dermatomikózis) tartozik minden, a bőrt, szőrzetet és körmöt támadó gombafajta. A belső gombabetegségek (endomikó-zisok): az összes gombabetegség, amely a test belsejében fordul elő. Nyálkahártya- és szervi gombákra osztjuk fel őket. Mindkét forma egyaránt létrejöhet külső vagy belső fertőzés útján. A hüvely többnyire partnerrel, tisztátalan szivacstól, törülközőtől fertőződhet, de végbélgomba is előidézheti. A kezeléshez a gomba fajtájának meghatározására van szükség, amely történhet mikroszkopikusan, kitenyésztés vagy szerológiai vizsgálatok útján, bonyolult esetben állatkísérlettel. Mivel az elveszített védekezőképesség nem állítható helyre, a hangsúlyt a megelőzésre és a fent említett szerek mellőzésére kell helyezni. A gombás betegségek kezelése helyileg gombaölő szerekkel történik: bóraxglicerin, kálium-permanganát-fürdőt követően triphenylfestékkel történő ecsetelés. A hüvelyben gombaölő szereket (Nystatin, Moronal, Trichomycin vagy ezüst-nitrát tartalmú Spuman) alkalmaznak. Egyidejűleg a partner és a végbél fertőzött-ségét is vizsgálni és szükség esetén kezelni kell. Belső gombabetegségek esetén széles spektrumú antibiotikumokat alkalmaznak. A kezelés hosszadalmas és gyakran eredménytelen. Gyomor-bél fertőzések esetén fontos a szimbiózis irányítása, hogy a coli bélbaktériumok – amelyek a gombák természetes ellenségei – felszaporodjanak és megerősödjenek. A hörgők és a tüdő megbetegedése esetén Schlenz-fürdőket lehet alkalmazni, azonban sokáig kell folytatni a fertőzés legyőzéséhez.