Szardínia szigete Európa egyik legérintetlenebb területe, egyedülálló szépsége, gazdag, és jellegzetes állatvilága a távoli szigetvilágokéval vetekszik.
Szardínia szigete az olasz szárazföldtől nyugatra fekszik, s 24 090 km²-nyi területével Szicília után a Földközi-tenger második legnagyobb szigete. Az 1850 km hosszú tengerpartján meredek gránit/trachit sziklafokok és a homokos strandok váltakoznak. A kristálytiszta, smaragdzöld tenger és a víz alatti élet változatossága felejthetetlen élményt nyújtanak az idelátogatóknak, valamint remek lehetőségeket kínálnak a könnyűbúvárok és a víz alatti halászok számára. Szardínia belső vidékét buja erdőségek, sebes vizű folyók és meredek gránitsziklák teszik vadregényessé, amelyek védelmében még ma is találhatunk olyan eldugott, középkori falvakat, ahol mai napig élnek a helyi népszokások. Legmagasabb hegyei keleten a Monti del Gennargentu (1834 m magas Punta la Marmora), északon az 1362 m magas Monti di Limbara, és délnyugaton az 1236 m magas Monte Linas. A sziget mediterrán éghajlata, egyedülálló természeti szépsége, és történelmi–kulturális emlékei igazi kikapcsolódást nyújtanak az aktív pihenést kedvelőknek.
A sziget elnevezése a görög mondavilág ködébe vész, de egy történet máig őrzi ennek emlékét. Eszerint Herkules egyik fia, a titokzatos Sardus, egykor egy líbiai népcsoportot vezetett ide, s róla a rómaiak elnevezték a szigetet Sardegna-nak (szárdul Sardigna vagy Sardinna).
Szardínia különleges természeti adottságai, ritka állatok (pl.: flamingó, muflon, törpe vadló, jégmadár) és növények (pl.: eukaliptusz, mirtusz, kaktuszfüge, jázmin) védelmére számos nemzeti parkot, rezervátumot hoztak létre, így a Mediterrán térség legnagyobb védett területei közé tartozik. Az egész sziget tele van olyan kövekkel, sziklákkal, amelyeket az időjárás az évezredek során sajátos alakúra koptatott. A legérdekesebbek a Gomba (Arzachenánál), az Elefánt (Castelsardonál), a Medve (Palaunál) és a Kapu (Sta. Catarinánál). Folyói rövidek, nyáron vízszegények, tavasszal azonban a hóolvadás és az esőzés megárasztja őket. Igazi folyó csak a 150 km hosszú Tirso és a 120 km hosszú Flumendosa.
Olaszország önálló tartományaként igen csekély népességgel rendelkezik, őslakosai a szárdok, akik elsősorban pásztorkodásból és halászatból élnek. A szárd nyelv az indoeurópai nyelvcsalád itáliai ágán belül az újlatin nyelvek közé tartozik, s a helybeliek máig élő hagyománya a vendetta (vérbosszú).
Különleges építészeti emlékek. Szardínia helyenként barátságtalannak tűnő, kopár vidékeit is már évezredek óta lakja az ember. Ma is gyönyörködhetünk ősi sziklabarlangokban, föníciai városokban vagy Szardínia jelképeiben a több száz nurhag-ban, amely nagy kőtömbökből– kötőanyag nélkül– rakott különös, csonkakúp alakú bronzkori építmény, belsejében lépcsővel. Az erődítményszerű lakóházak és őrtornyok mellett természetesen megtalálhatjuk a jól ismert római kori maradványokat és a spanyol uralom értékes emlékeit is.
Cagliari a sziget fővárosa, a Földközi-tenger egyik legszebb kikötővárosa. A „Nap városa”-ként emlegetik mediterrán éghajlata és délies fekvése miatt, mert olyan, mint egy tengerre nyíló óriási ablak. A város alapjait még a pun és föníciai népek építették, legrégebbi része a Castello, amely meredek domboldalon húzódik. A sokbástyás várhoz a domb aljában fekvő városból pompás panorámautak vezetnek fel. Az óváros látványossága a meredek sikátorok, sötét árkádok és lépcsők övezte Santa Cecilia-katedrális (14. század). Cagliari büszkesége a 2. századi római amfiteátrum, amelynek ülőhelyeit részben a sziklafalba vájták, de érdemes felkeresni a Nemzeti Régészeti Múzeumot is, amely a legteljesebb ókori szardíniai gyűjteményt őrzi. A tengeri kereskedelem révén virágzó városhoz 11 km hosszú homokos strand (Poetto) tartozik, ahol a tenger gyönyörű kékségét, s a kvarchomok szikrázó fehérségét élvezhetjük, amíg csak a szem ellát.
További nyaralási ajánlatok